A Voynich-kézirat: Egy nyelv, amit senki sem ért

A Voynich-kéziratot széles körben a világtörténelem legrejtélyesebb dokumentumának tartják. Egy teljes egészében illusztrált, kézzel írott kódex, amely a 15. század elejéről származik. De minden más középkori könyvvel ellentétben teljes egészében ismeretlen nyelven és ismeretlen írásrendszerrel íródott. A legnagyobb kriptográfusok, nyelvészek és informatikusok legjobb erőfeszítései ellenére ennek a könyvnek egyetlen szavát sem fordították le soha.

Fizikai leírás és anyagok

Ha a kezébe venné a kéziratot, azt tapasztalná, hogy viszonylag kicsi. Az oldalak mérete körülbelül 23,5 x 16,2 centiméter, a könyv pedig körülbelül öt centiméter vastag. Jelenleg körülbelül 240 pergamenoldal maradt, de a történelmi bizonyítékok arra utalnak, hogy egyes oldalak már jóval azelőtt elvesztek, hogy a könyvet egyáltalán újra felfedezték volna a modern korban. A szöveg balról jobbra íródott, a jobb margó pedig meglehetősen egyenetlen, ami jellemző az akkori kézzel írott szövegekre.

A kutatók szén-14-es kormeghatározással tesztelték a pergamenlapokat. Az eredmények nagy bizonyossággal azt mutatták, hogy az oldalak készítéséhez használt állatbőr 1404 és 1438 közé datálható. Az íráshoz használt tinta standard vasgall tinta volt, amely a reneszánsz idején nagyon elterjedt volt Európában. Érdekes módon a furcsa rajzokra felvitt színes festéket valószínűleg sokkal később adta hozzá, talán egy másik tulajdonos, aki drágábbnak vagy érdekesebbnek szerette volna látni a könyvet.

A bizarr tartalom és részek

A könyv szinte teljes egészében illusztrált, ami az egyetlen oka annak, hogy a kutatók különálló részekre tudták osztani. Minden rész más témát mutat be, bár egyiknek sincs logikus értelme.

A gyógynövényes rész a könyv legnagyobb részét teszi ki. Nagyméretű növényrajzokat tartalmaz, általában oldalonként egy vagy két növénnyel, amelyeket a rejtélyes szöveg bekezdései vesznek körül. Ami ezt a részt annyira furcsává teszi, az az, hogy a modern botanikusok szinte egyik növényt sem tudják azonosítani. Úgy néznek ki, mint a különböző növényi részek furcsa kombinációi, amelyek össze vannak ragasztva, olyan gyökerekkel, amelyek állati karmokra vagy furcsa csövekre hasonlítanak.

Ezután következik a csillagászati rész. Ez a rész gyönyörűen rajzolt kördiagramokat tartalmaz, amelyek napokat, holdakat és csillagokat ábrázolnak. Néhány oldalon felismerhető állatövi szimbólumok is szerepelnek, például egy hal a halak vagy egy bika a bika helyett, amelyeket csillagokat tartó nők apró rajzai vesznek körül. Ez a könyv egyik azon kevés része, amely a normális földi történelemhez kapcsolódik, még akkor is, ha a körülötte lévő szöveg teljes titokban marad.

A leghíresebb és legbizarrabb rész a biológiai vagy balneológiai rész. Itt a szöveg sűrű blokkokat alkot, amelyek hihetetlenül részletes rajzokat ölelnek körül apró, meztelen nőkről. Ezeket a nőket medencékben fürdenek, vagy zöld és kék folyadékokban áztatják. A medencéket egy hatalmas, furcsa csövekből álló hálózat köti össze, amelyek szinte emberi szervekre vagy erekre hasonlítanak. Senki sem tudja, mit jelképez ez. Egyesek szerint a középkori orvoslásról van szó, míg mások szerint a spirituális alkímia metaforája.

Van egy kozmológiai rész is, amely hatalmas, összetett, kihajtható oldalakat tartalmaz. Az egyik kihajtható oldal egy hatalmas térkép vagy ábra, amely hat oldalon átível, és kilenc különálló szigetet ábrázol, amelyeket töltésutak kötnek össze, felhőkön átívelő várakat és egy vulkánra emlékeztető dolgot.

Végül pedig ott vannak a gyógyszerészeti és receptes részek. A gyógyszerészeti oldalakon sorokba rendezett, gazdagon díszített gyógyszeres üvegek sorakoznak. Ezek mellett az üvegek mellett növényi gyökerek és levelek apró rajzai láthatók, amelyek nagyon hasonlítanak egy középkori gyógyszertári katalógusra. A receptes rész rövid bekezdésekből áll, amelyeket kis virágszerű csillagok jelölnek, valószínűleg utasítások a könyvben korábban bemutatott furcsa gyógynövények és gyógyszerek használatára vonatkozóan.

A titokzatos tulajdonosok története

A könyv tulajdonosának története ugyanolyan lenyűgöző, mint maga a könyv. A legkorábbi ismert tulajdonos egy Georg Baresch nevű alkimista volt, aki a 17. században Prágában élt. Baresch teljesen összezavarodott a saját könyvétől, ezért lemásolt néhány oldalt, és elküldte őket egy híres római tudósnak, Athanasius Kirchernek, könyörögve neki, hogy fordítsa le. Kircher arról volt híres, hogy azt állította, el tudja olvasni az ókori egyiptomi hieroglifákat, bár ebben többnyire tévedett.

Baresch halála után a könyv barátjára, Johannes Marcus Marcira szállt. Marci 1665-ben elküldte magát a könyvet Kirchernek egy kísérőlevéllel, amely a mai napig a kézirathoz van csatolva. Ebben a levélben Marci megemlít egy pletykát, miszerint a könyv egykor II. Rudolf német császáré volt, aki állítólag egy vagyonért vette meg, mert azt hitte, hogy a híres filozófus, Roger Bacon műve.

Miután megérkezett Rómába, a kézirat több mint kétszáz évig csendben pihent egy könyvtárban. 1912-ben a könyvtárnak pénzre volt szüksége, és régi könyveinek egy gyűjteményét eladta egy Wilfrid Voynich nevű lengyel könyvkereskedőnek. Voynich élete hátralévő részét azzal töltötte, hogy tudósoknak mutogatta a könyvet, és megpróbálta kitalálni, mi is az valójában. Halála után ismét gazdát cserélt, mielőtt végül adományozták volna. Ma biztonságban van a Yale Egyetem Beinecke ritkaságkönyv-könyvtárában, ahol nap mint nap fejfájást okoz a történészeknek.

Kísérletek a kód feltörésére és nyelvi elemzés

A könyv furcsa, folyó betűit ma már egyszerűen voynichese-nek hívják. Az elmúlt évszázadban a kriptográfia számos legnagyobb elméje megpróbálta feltörni. Az első és a második világháború alatt a katonai kódfejtők csapatai, akik sikeresen megfejtették a titkos ellenséges üzeneteket, a kéziratra fordították figyelmüket. Mindannyian teljes kudarcot vallottak.

A voynichese nyelvészeti elemzése nagyon mélyreható. A szöveg egy szűk, körülbelül 20-30 különböző karakterből álló ábécét tartalmaz, ami pontosan az, amit egy olyan fonetikus ábécétől várnánk, mint az angol vagy a latin. Szinte nincsenek benne nagy szavak és nincsenek egybetűs szavak, így a szavak hosszának eloszlása nagyon hasonló a latinhoz. A szavak entrópiája, amely a bennük lévő információ mennyiségének matematikai mértéke, szintén hihetetlenül hasonló a normál természetes nyelvekhez.

Vannak azonban hatalmas különbségek, amelyek minden rendszert összezavarnak. Szinte sehol sincsenek írásjelek. A bekezdéseket ritkán tagolják vesszővel vagy ponttal. Továbbá bizonyos betűk csak a szavak elején, míg mások csak a végén szerepelnek. Ez nagyon szokatlan az európai nyelvek esetében. A kéziratban ugyanaz a szó néha háromszor is szerepel egymás után, és a nagyon hasonló hangzású szavak közvetlenül egymás mellé kerülnek. Ez a fajta ismétlés nem felel meg a normál emberi beszédnek.

A négy fő elmélet

Ezen furcsa nyelvi jellemzők miatt négy fő elmélet létezik arról, hogy mi is valójában a könyv. A legnépszerűbb elmélet sokáig az volt, hogy a könyv egy összetett rejtjel. Ez azt jelenti, hogy egy valódi nyelvet rejt egy titkos kód alatt. A modern kriptográfusok azonban rámutatnak, hogy ha rejtjel lenne, a szavak gyakorisága másképp nézne ki.

Egy másik elmélet szerint mesterséges nyelvről van szó. Jóval a modern mesterséges nyelvek előtt a középkori filozófusok megpróbáltak tökéletes univerzális nyelveket kitalálni. Egyes kutatók szerint a szerző saját fonetikus ábécét talált ki egy ismeretlen beszélt nyelvjárás leírására.

A harmadik elmélet szerint csupán egy ismeretlen természetes nyelvről van szó. A szerző esetleg a saját kultúrájának sajátos tudását dokumentálta egy általa kitalált ábécével, mivel a nyelvüket korábban soha nem írták le.

Végül pedig ott van a csaláselmélet. Mivel senki sem tudott egyetlen mondatot sem lefordítani, egyes szakértők úgy vélik, hogy az egész csak véletlenszerű zagyvaság. Azt állítják, hogy egy okos szélhámos a 15. században hamis varázskönyvet készített, hogy hatalmas haszonnal eladja egy gazdag nemesnek. A statisztikai elemzés azonban azt mutatja, hogy a szöveg a Zipf-törvényt követi. Zipf-törvény egy matematikai szabály, amely minden természetes emberi nyelvre vonatkozik, ahol a leggyakoribb szó pontosan kétszer olyan gyakran fordul elő, mint a második leggyakoribb szó. Hihetetlenül nehéz egy embernek véletlenül hamisítani ezt a matematikai mintát. Mivel a kézirat a Zipf-törvényt követi, sok nyelvész úgy véli, hogy valódi jelentés rejtőzik a szövegben.

A végső következtetés

Még a modern mesterséges intelligencia sem tudja lefordítani, mert semmi sem kapcsolódik ehhez az abszolút ismeretlen nyelvhez. A mesterséges intelligenciának hatalmas mennyiségű párhuzamos adatra van szüksége a struktúrák tanulásához és összehasonlításához, és itt pontosan nulla viszonyítási pontunk van. Olyan ez, mintha egy társasjáték szabályait próbálnánk kitalálni tábla és bábuk nélkül. De remélem, hogy egy napon találunk valami rejtett könyvtárat vagy legalább egy másik könyvet, ami segít megérteni, hogy ez így van.

De ha weboldaladat egy hagyományosabb nyelvre szeretnéd lefordítani, weboldalkészítő eszközünk nagyszerű megoldást kínál. Nincs szükséged katonai kódfejtőkből álló csapatra vagy évtizedes kutatásra ahhoz, hogy online áruházad abszolút többnyelvű legyen. Mindössze egyetlen sornyi kóddal könnyedén beszélhetsz az ügyfeleiddel egy olyan nyelven, amit ténylegesen megértenek.